Hanna megint beteg

Tegnap kezdődött, orrfolyással. Ma hajnalban, mikor bementem a lányokhoz, hallottam, hogy Hanni nagyon hangosan veszi a levegőt, szinte sípolva. Nem ébresztettem fel, hisz aludt.

Délben elmentünk a doktornénihez a megkésett 1 éves státusz vizsgálatra, ahol megjegyezte, hogy Hannánk torka igen piros, ráadásul rekedt is, sőt, még kicsit húz a háta is. Na szép. Említettem a furcsa légzést, ő pedig rám hozta a frászt, miszerint kruppja lehet a gyereknek. Jól beijesztett, felírt Rectodelt kúpot végszükség esetére. 15 patikában voltam, 20-at hívtam fel, mindegyikben közölték, hogy hiánycikk a termék, ne is keressem.

Egyik kis barátnőm segített ki, úgyhogy most van a hűtőben 1 db kúp. Remélem, hogy soha nem lesz rá szükség.

Kapja a Fenistil cseppet, kalciumot + orrszívás és társai. Amúgy jókedvű, vidám.

Gyorsan gyógyulj meg babám!!!

Míg Lillus az oviban van...

addig mi Hannával...

rétest sütünk, aminek szívesen fogyasztotta a töltelékét

rosszabb napokon a hátamra kötve főzök

jobb napokon egész nap huncutkodik, röhög és elvan magának

Hát így vagyunk mi, a borsó, meg a héja. :-)

Szabad szombat

Rég volt már ilyen. Mindenki volt már maga alatt, mindenki tudja, milyen jól is esik egy kis nyugalom, egy kis csend.

Tegnap délben jöttek nővéremék s míg ők a lányokra vigyáztak, mi addig Lillusapuval elmentünk egy 1,5 órás thai masszázsra és utána egy nagyon fincsi thai ebédre. Már ekkor feltöltődtünk kicsit, de miután hazamentünk, újfent autóba pattantunk.

Lillust elvittük Dodómamához, mert már megbeszélték, hogy Lilla ott alszik nála. Legkedvesebb barátnőmék pedig már annyiszor ajánlották fel, hogy nagyon szívesen vigyáznak Hannára, hogy most éltünk a lehetőséggel. Kisebbikünk is házon kívül töltötte az éjszakát. Lehet köveket dobálni, hogy mennyire szívtelen anya vagyok, de hónapok óta megint 4x kelek hozzá éjszaka és... blablabla. Nem érdekel, nagyon kellett egy kiadós alvás. 9 órát aludtam! :-) :-)

Reggel jókedvűen indultam picurkámért, aki nagyon vidáman fogadott és barátnőmék arca is egész kisimult volt. :-)

Most már jobban érzem magam, sőt, mondhatom jól vagyok. :-)

Lillus első koris élménye

Tegnap délelőtt elmentünk hármasban (Lilla, Lillusapu és én) a Jégpalotába, hogy megmutassuk Lillának, milyen szuper korcsolyázni. Hannára addig anyukám vigyázott.

Mikor felvette a korcsolyát, nagyon ügyesen megállt benne, a menéssel sem volt gond. De ahogy rámentünk a jégre! :-) Az első fél órában szegénykém többet feküdt, mint állt. Hol én fogtam, hol az apja.

Hál'Istennek egyáltalán nem kudarcként fogta fel az eséseket, jókat nevetgéltünk, próbáltuk tanítgatni, megmutatni neki az egyensúlyozást.

Egy idő után már sikerült megállni a lábán, ekkor hol toltam magam előtt, hol húztam mellettem.

A végén pedig... alig akart eljönni és megkért, hogy máskor is menjünk, mert szuper!

Nagyon kellemes délelőtti program volt, nagyon jól éreztük magunkat. Lillusapuval felváltva még mi is tudtunk korizni, igazán jól esett! :-)

Semmi extra..

.. nem történik velünk. Hacsak az nem, hogy.

• szerdától újra elkezdődött az úszás majd egy hónap szünidő után. Kedd este és szerda reggel Lilla sírdogált (inkább hisztizett), hogy ő nem akar menni, meg különben is. Persze, délután már arról számolt be, hogy nagyon jó volt az úszáson. :-)
• Hannával fodrásznál jártunk. Kábé 5 perc alatt végeztek a hajvágással, Hanna mind az öt percet végigordította. :-) Először az ölemben ült, majd a földön állt, a végén pedig szegény fodrász csaj menet közben vágta a fürtöket, mert Hanni nem bírt egy helyben maradni. :-) Irtó csini lett. :-)
• itt van anyukám pár napig, úgyhogy kicsit tehermentesítve lettem. Így lehet, hogy fel tudjuk használni a karácsonyra kapott masszázs kuponunkat is. :-)
• újabban Hanna 2x kel és 2x eszik éjjel, egyszer 11 magasságában, egyszer pedig hajnal 3-4 között. Nem bosszantom magam, elfogadok. :-) Ha neki ez kell, akkor legyen. :-)
• elkapott a késő téli vagy kora tavaszi magambafordulás... semmi sem jó..

Hanna arcai 2011

A száraz tények

Avagy az egy éves Hanna:

súly: 8600 gramm

magasság: 72 cm

fogak száma: 6 db

ruhaméret: zömmel még 74-es, de már akad egy-egy 80-as is

Evés-ivás:

szinte mindenevő. Tejet és tejjel készült ételeket még nem kapott. Meg persze ami még tiltólistás (dió, mogyoró, méz, gomba, aprómagvasak). Na jó, ez így teljesen mégsem igaz, mert kóstolt a mézeskalácsból és szilveszterkor barátainknál rájárt a kivis tányérra és élvezettel eszegette azt. Baja nem lett. Legszívesebben a darabos ételt eszi, azt is kézzel és leginkább azt, amit mi eszünk. Tegnap túrógombócot. :-) Inni vizet kap. Teát és társait majd ráér később.

Alvás:

szót sem érdemel, mindenki tudja.

Mozgás:

99%-ban már kétlábas, mászni csak addig mászik, amíg nem talál kapaszkodót, aminek segítségével felállhat. Ha mindkét kezében tárgyat tart, úgy is tud menni. Kanyarodik. :-) Lépcsőn négykézláb felmászik. Ágyról, kanapéról tolatással lejön. (persze van úgy, hogy az ágy közepe felé kezd el tolatni és akkor irányba kell fordítani) :-) Alacsonyabb helyekre felmászik.

Egyéb:

• hihetetlenül huncut, szinte a szeme sem áll jól. Akaratos. Akár most borítékolhatnám a hamarosan beköszöntő dackorszak földönfekvős hisztijeit, amit Lillától sosem láthattunk. Ha nem úgy van, ahogy ő szeretné, vagy nem csinálhatja azt, amit ő szeretne, hátraveti a fejét és eldől. Közben krokodilkönnyeket hullajt és ordít. Dobál mindent el ilyenkor. :-) Iszonyat cuki!
• pakolós. De nagyon. Akármit, akárhonnan. Valamiért nagyon vonzza a könyvespolcom, ahol Fejős Éva könyveit éri el leginkább, azokat képes perceken keresztül fel-le pakolászni.
• próbálkozik tornyot építeni. Nem hazudok, két-három kockát már egymásra tud rakni. Más tészta, hogy ha nem sikerül, dühbe gurul és repül minden. :-)
• érdekli a formabedobó játék. Nekem ez újdonság, mert Lillus kábé két évesen is alig értette a lényegét. Ha megmutatom, hogy melyik formát hová tegye, beteszi.
• van egy montesszorija, karikákat kell egy rúdra tenni, megcsinálja pillanatok alatt.
• értelmes szót nem mond, de folyamatosan jár a szája. Néha kiabál is: "dededede", szinte felesel. :-)

Imádnivaló kisördög. :-)

Lillus arcai 2011

Testvér (v)iszony

Nem tudom máshol hogy van, de Lilla meglehetősen végletesen viselkedik, ha Hannáról van szó.

Legtöbbször ő az okos, ügyes nagytesó, aki szereti, ölelli a húgát, aki odaadja a cumiját, ha sír, aki mesél neki, akivel "játszik", és akivel folyamatosan büszkélkedik az oviban.

Néha viszont.... előbújik belőle a kisördög és akkor: szó szerint üt-vág, fellök, eldönt, odacsap, elveszi a játékokat, irigykedik, belekiabál Hanni fülébe, megrángatja a pofiját stb.

A legdurvább eset tegnap fürdés közben történt, amikor is Lilla a fürdős vödörjével úgy fejbe vágta Hannát, hogy szegénynek egy hatalmas kék pukli lett a homlokán. Lillusapu első reakciójaként rásózott a fenekére, s én már csak arra mentem be, hogy egyik gyerek jobban ordít, mint a másik. Hirtelen azt sem tudtam, mi lenne a jó. Büntetni vagy sem? Végülis úgy döntöttünk, hogy esti mese és "Paff a bűvös sárkány" éneklés nélkül menjen aludni.

Lefekvés után fél órával még benéztem hozzájuk, láttam, hogy Lillus tipródik, majd elmondta, hogy:

- "Anya! Minden azért történt, mert az agyam nem adta ki a parancsot az idegeimnek, az idegeim pedig nem vitték el az üzenetet a karomnak, hogy ne lóbálózzam a vödröt!"

Erre mit lehet mondani? :-)

Mindenkinél vannak/voltak ilyenek?

Vannak dolgok, melyek sosem változnak :-)

Az elmúlt 1 évről...őszintén

Mi is jut eszembe legtöbbször? Anyukám (és sok mindenki) biztatása, hogy az első év szolgálat, hogy az első év a legnehezebb, utána könnyebb lesz. Vártam. Nagyon vártam, hogy imádott Hannipannink 1 éves legyen, hogy könnyebb legyen. És lőn, eljött. :-)

Én még soha annyi gyereksírást nem hallottam, mint 2011-ben. És talán még én sem sírtam soha annyit, mint tavaly. Tudom, szörnyen hangzik, de ez a igazság. Mikor megszületett Hanna, annyira boldogok voltunk, hogy teljesült a vágyunk, négy tagú család lettünk. Élt bennem egy emlék Lilláról, a rózsaszín, babaszagú, jól alvó, jól evő, nem sok "vizet zavaró" kisbabáról és én teljesen azt hittem, hogy kaptunk egy másik kis rózsaszín "tökéletes" csomagot. (persze, azért bennem volt, hogy  két testvér nem egyforma, két jó baba nem jár egy családnak)

Aztán hazajöttünk, eltelt pár nap és már akkor konstatáltam, hogy közel sem ez a helyzet. Jó evőnek az volt, mert szinte 24 órán keresztül képes lett volna szopizni, de hol maradt a jó alvás? :-) Én meg kétségbeesetten, tehetetlenül álltam a helyzet előtt, amire egyáltalán nem voltam felkészülve. Sem nappal, sem éjjel nem aludtunk hónapokig. Hanna nagyon sokat sírt, én meg baromi rossz anyának éreztem magam, mert bevallom, sokszor fogalmam sem volt, miért sír és hogy hogyan vigasztaljam meg?! Állandóan rajtam lógott, csak a testközelség nyugtatta meg. Éjszaka is. A helyzet hónapok elteltével sem javult, igazából szinte ugyanott tartunk, ahol kisbabaként. Sok ébredés (néha elég csak megigazítani vagy a cumiját visszaadni, de legalább 1x eszik és van úgy, hogy órákon keresztül ébren van és ha nem foglalkozunk vele, akkor sír - mit sír, ordít)

Hamar beindult a mozgásfejlődése. Igaz, csak 5 hónaposan kezdett el forgolódni, de 7 hónaposan már kúszott-mászott, felült, 8 hónaposan felállt. Ezek is mind rányomták a bélyegét a "nyugodt" nappalokra és a "pihentető" éjszakákra. Ezek után rohamtempóban kezdett el kapaszkodva lépegetni a bútorok mellett, hamarosan (10 hónaposan) már egyedül álldogált és bő egy hónap múlva elindult.

A fogakkal is iszonyat szenved. Sokat nyűglődik, volt olyan éjszakánk, hogy fél óránként kelt. Sem Nurofen, sem Panadol Baby, sem Viborcul, sem Osanit, sem Chamomilla nem segített. Egyedül a Dentinox gél hozott enyhülést addig, amíg újra álomba cumizta magát szegénykém. 1 évesen 6 fogacska büszke tulajdonosa a leányzó. :-)

Összefoglalva: az elmúlt évünket leginkább a sírás, nyafogás, nyűglődés jellemezte, amihez nagyban hozzájárultam én is, hisz egyáltalán nem voltam kipihent, fáradt, ingerlékeny, sokszor türelmetlen voltam. Segítségem minimális, szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor tettek elém főtt ételt vagy "szabadítottak meg" Hannától néhány órácskára.

Mégis a lényeg, hogy kaptunk egy bújós kiscicát, aki a mai napig szeret hozzám bújni, akinek én vagyok az univerzum központja. Aki olyan édesen tud nevetni, hogy másnak is tuti nevethetnékje támad. Aki olyan élvezettel eszik, hogy én is rögtön kedvet kapok hozzá. Aki ha zenét hall, azonnal "táncizni" kezd. Aki alázatra tanított, akitől nagyon sok mindent kaptunk, akit kimondhatatlanul szeretünk és aki nélkül már el sem tudnánk képzelni a jövőt.

Köszönjük, hogy vagy nekünk drága Hanna, köszönjük, hogy itt vagy velünk!

1 éves

Drága Hannipanni!

Nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánunk!

Mérhetetlen szeretettel:

Anya, Apa és Lillus

Lillus-száj

Este, fürdetés után, miközben öltöztetem Hannát, viccesen mondom neki:

- Hanna, holnap egy éves leszel, ha folyton nyafogsz és ha nem alszod végig az éjszakát, visszaviszünk a kórházba!

Mire Lillus:

- Anya! Neeee! Én úgy szeretnék egy nyafogó kistestvért!

:-)))

No comment.. :-)

Ezt a kis videót a lépcső alatti tárolónkban vettem fel sutyiban. :-) Lillám ugrál, hogy fel tudja kapcsolni a villanyt, Hanni pedig... no comment.. :-)))

2011

• január: 4-én éjszaka 22:26-kor megszületik Hannipanni 3150 gr-mal és 51 cm-rel
• február: Lillus leszokik a cumiról, Hanni egy nem alvó ölbebaba, kezdek fáradni
• március: Hannival befejezzük a Dévény tornát, Lillus 4 éves lesz
• április: kertet rendezünk, Lilla bárányhimlős lesz
• május: nem tudom túl tenni magam azon, hogy Hanna nem szeret aludni :-), Lilla koszorúslány volt barátaink esküvőjén, Hanni fülbevalót kap
• június: Hanna 5 hónapos lesz, keresztfiam ballagása, Lillus papáékkal Keszthelyen tölt pár napot
• július: első nyaralás négyesben Tiszaszőlősön, Hanni kúszni kezd
• augusztus: Hanni felül és növeszt 2 fogat, Lillának megkezdődik az ovi
• szeptember:Hanna feláll, Lillus elkezd balettra járni
• október: Lillus megtanul kétkerekűn biciklizni és megkezdi a ovis úszást
• november: egy napos kiruccanás Bécsbe nekünk felnőtteknek, Hanna újabb fogat növeszt és kapaszkodás nélkül álldogál
• december: Hannánk elindul, Lillus életében először Dodómamánál alszik

Változnak az idők...

... ami Hannánk feneketlen bendőjét illeti. Elmúltak a "bármit teszek elé jóízűen megeszi" idilli hónapok! Most, szinte könyörögni kell belé néhány falatot. Válogat. A főzelékek alig-alig csúsznak, reggelire egy-két falat kenyér, sajt, felvágott megy le. Gyümölcsök közül az üveges kellene, de hogy ő maga rágcsáljon meg valamit, azt nem! :-( Én komolyan nem értem... Ebédre szintén pár falatot eszik, függetlenül attól, hogy én főzök-e vagy pedig kínomban kap üvegeset.

A joghurt legalább csúszik, de mégsem ehet állandóan azt! :-)

És még egy fontos  változás van: nem szopizik. Kábé két hete már egyáltalán nem kéri. Egyrészt örülök, mert önként mondott le a ciciről, zökkenőmentesen és nem utolsó sorban végre visszakaptam a testem (önző anya, fújjj). Másrészt kicsit szomorkodom is, mert jó lett volna, ha legalább ezt a vacak téli időszakot kihúzzuk valahogy a szopival. No, sebaj! :-) Helyette lelkesen iszik babatejet 2x napközben (reggel és este) és éjjel is 1x.

... és van, ami örök, ami szerintem soha nem változik meg: az alvás.

Hosszú-hosszú oldalakat tudnék erről a témáról írni, de nem teszem, mert egyszerűen csődöt mondtam. Egyszerűen nem értem, mi a fenéért nem alszik. És itt most nem arra gondolok, hogy felkel 1-2 alkalommal éjszaka. Hanem arra, hogy miért ébred fel már fél 11 körül, miért ordít órákat heti rendszerességgel, miért kell hozzá sokszor fél óránként bemenni stb. Nem, nem és nem értem! Az elmúlt egy hét katasztrofális éjszakáit a karácsonyi nyüzsire fogom, de a többi?!

Szeretnék végre egy nyugodt estét, egy nyugodt éjszakát!

25-26

Karácsony további napjai is igen sűrűre sikerültek.

25-én jött anyukám és nővéremék a két keresztfiammal. A gyerekek játékállománya újfent gyarapodott egy társasjátékkal, énekelő sellőbarbival (világító sellőbarbi már égen-földön nem volt), Hanninak formabedobóval, pelenkával és egyéb kenceficékkel. :-)

Ettünk-ittunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Jó volt így együtt. :-) Nem utolsó sorban pedig megünnepeltük anya hatvanadik szülinapját is.

26-án pedig apósomékhoz mentünk, ahol szintén nagyon gazdag Jézuska fogadott bennünket. Ott is finomakat ettünk-ittunk, a gyerekek játszottak, Hanni még aludt is egy nagyot délután. Hanna kapott egy FP vonatot, és egy micimackós repülőgépet, ami zenél, villog, és minden olyat csinál, ami a szülőket idegbajba kergeti egy idő után. :-) Lillus pedig társasjátékokat, zhu-zhu pets-et, gyöngyfűzőket kapott.

Idén is csodás karácsonyunk volt, hálásak is vagyunk, nagyon!

U.i. az meg, hogy elkaptam Hannától a kötőhártya gyulladást, és mindkét nap nyuszi módjára néztem ki a fejemből, említésre se méltó! :-)

Szenteste és ami előtte van

Kezdődött ott, hogy 23-án reggel Hanninak olyan furcsán nyílt (azaz nem nyílt) ki a szeme. Gondoltam, biztos csak csipás szegénykém. :-)

Délelőtt elrohantam a halashoz, ahol cirka másfél órát álltam sorban a lazacért a halszagban és premier plánban láthattam, hogyan halásszák ki az élő pontyokat és ütik agyon őket. Itt már kezdtem sokmindenkit szidni, hogy én amúgy is utálom a halat, meg hogy soha többé stb.

Mikor hazaértem és láttam, hogy semmit nem javult Hannánk szeme, elrobogtam vele a doktornénihez. Hmm, kötőhártya gyulladás egy kis felső légúti huruttal megspékelve. Juhéé! Irány a patika, szemcsepp és egyéb ínyencségek kiváltása.

Otthon még sütés-főzés, de ez már csak hab a tortán.

24-én végül is kész lett minden, igaz, délután 3-kor még kitaláltuk, hogy csak kéne egy kis majonézes krumpli is, amit amúgy már tavaly megfogadtunk, hogy többé nem csinálunk. :-)

Csendespihenő után volt közös játék a gyerekszobában, majd csengettyűszó, rohanás a nappaliba és lőn, megérkezett a Jézuska is. A csajok nagyon örültek az ajándékoknak, persze leginkább Lilla, aki nagytesóhoz méltón segített Hanna ajándékát is kibontogatni.

Később megjött Dodómama is, megrakva ajándékokkal, újabb bontogatás, majd vacsora.

Az egész délután zenei aláfestését Mérő Hanna szolgáltatta, aki csak akkor volt hajlandó abbahagyni az ordítást és óbégatást, ha az ölemben lehetett.

Csodás este volt, Lillám meg is jegyezte, hogy kár, hogy csak egy évben egyszer van karácsony! :-)

Csak hogy fokozzuk

Hannának kötőhártya gyulladása van, most jövünk az orvostól!

Nekem meg elegem, úgyhogy felmondok! :-)

Most már kérek valami jót is!

U.i. Boldog Karácsonyt Mindenkinek! :-)

Utolsó roham

Így, hogy két napra kidőltem, igencsak rohanósra sikerülnek az utolsó órák! :-) Tegnap délután kínomban megsütöttem a bejglit, ami mindennek mondható, csak szépnek nem, de a miénk, jó az nekünk. :-)

Ma vár rám egy teljes lakástakarítás (na jó, kiegyezek a nappali+földszinti fürdő), mert a vendégek úgyis csak oda jönnek (muhaha) :-)) A mézes krémest is meg kell csinálni, hogy holnapra összepuhuljon.

A szentestei vacsora lazac még a boltban úszkál kábé, anyukám holnap lesz 60 éves, a tortája a cukrászdában. És persze kinek az ajándéka maradt legutoljára, holott az összes többi már 15-én be volt csomagolva? Na kinek? Naná, hogy Lillusapué! :-) De legalább már meg van rendelve, csak el kellene hozni. Juhééé! :-)

Úgyhogy indulok is, fél 7 van, megittam a kávém (igen, sokkal jobban vagyunk mindannyian), kezdődhet a nap! :-)